Szerző: Gergely Bea
2023.05.05
https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/szuletettwagneremese
Véleményem:
,,Olyan volt sokáig, mint valami lényecske. Se nem lány, se nem fiú. Mint egy nagy üres szív, ami még minden előtt van és az életért, szeretetért könyörög, nap mint nap, év után év. Mintha az eddigi jelentéktelen élete arról szólt volna, hogy megtanuljon élni, hogy minél inkább a többiekhez hasonlóan éljen, de leginkább életre keljen. Tudom, hihetetlen, hogy mindez azért történhetett, mert egyszer valaki otthagyta a kórházban, mert az, aki világra hozta, nem őt választotta.”
A premier után beszélgetést tartunk Szalontay Tünde színésszel, Szenteczki Zita rendezővel, Szabó T. Anna költővel.
Moderál: Sárközi Tünde (Mákszem Műhely)
A fekete-fehér fotón egy üres szoba, szék, ajtókeret. Lebegő, éteri női alak, az ajtófélfába kapaszkodik, az arcát elrejti. Világos, bő inget visel, meztelen lábait megvilágítja a napfény. Különös testtartása egyszerre rejtőzködő és megmutatkozni vágyó. Francesca Woodman amerikai fotográfus életműve nem csak az előadás képi világát inspirálta.
Szalontay Tünde egy nagyon személyes történetet mesél el monodrámájában, aminek feltárásához szintén az elrejtett titkok és a látszódni vágyás kettőssége mentén fogott hozzá. A Született: Wágner Emese c. előadásban az alkotók bátran nyúlnak a legkülönbözőbb stílusokhoz. Hol dokumentarista, hol absztrakt elemekből áll össze egy különös örökbefogadás története. Olyan, amire azt szokás mondani: ilyet nem lehet kitalálni. A darab többrétegű mélységeit Szalontay Tünde páratlan humorával teszi igazán átélhetővé. Az összművészeti, kísérleti alkotófolyamatból született meg ez a zenés, táncos, szomorú vígjáték, ami mindannyiunk számára érvényes kérdéseket boncolgat. A darab az útonlevésről, a keresésről szól, arról, hogy élhetünk-e teljes életet, amíg nem ismerjük a múltunkat, a saját eredettörténetünket.
Előadja: Szalontay Tünde
Koreográfus: Gergye Krisztián
Rendező: Szenteczki Zita
