A LATABÁRNÉ FIA – SPINOZA SZÍNHÁZ

Véleményem:

Százhúsz éve született és kerek száz esztendeje lépett színpadra először Latabár Kálmán, a legendás énekes-komikus, egy régi-régi színészdinasztia legnevesebb, legnépszerűbb tagja. A zseniális Latyi majd’ fél évszázadon át maradt az örök közönség: mindannyiunk kedvence – kevesen gondolták-gondoltuk volna róla, hogy az ő élete kevésbé mulatságos, mint amilyenné estéről-estére a miénket teszi. Pedig a huszadik század inkább rémálomba, mint operettszínpadra illő történelme árnyékot vetett az ő sorsára és pályájára is. A gazdasági világválság bátyjával, Árpival együtt külföldre kergette, és miután Párizstól Johannesburgig beutazta a világot, tért csak haza, hogy néhány év múltán származása miatt leparancsolják a színpadról – később pedig, a személyi kultusz idején, hajszálon múlt csak, hogy nem kiáltották ki a rendszer ellenségének. Mindeközben bátyjával együtt megrendítő szeretettel és kitartással ápolta édesanyjukat, aki egy agyvérzés után harminckét évet töltött betegágyban. Győrei Zsolt színháztörténeti dokumentumok ihlette, fiktív drámájában ez a kapcsolat adja keretét és hátterét egy érzékeny, finomlelkű ember és nagy művész meg-megújuló küzdelmének és vívódásának, amit Peller Károly egyszerre játékos és drámai alakításában elejétől végéig melegség jár át és eleven humor fűszerez.

Latabár Kálmán szerepében: Peller Károly

Írta: Győrei Zsolt

Rendező: Győrei Zsolt és Peller Károly