Szerző: Gergely Bea
2022.07.27
Véleményem:
Nyáry Krisztián – Horváth János Antal: SZÁZ ÉV MAJOR, avagy az eszméimet nem cserélem
titkos irodalmi mulatság és kesergés
Majoros néni időtlen idők óta ül a Városmajor egyik padján. Néha virágot árul, máskor galambot etet vagy sebesültet ápol. Látott már népünnepélyt és tömeggyilkosságot, beszélt andalgó szerelmesekkel és öngyilkosjelöltekkel. Nála jobban senki sem ismeri a környéken élő vagy dolgozó írók életét. Ady Endre és Nemes Nagy Ágnes, Karinthy Frigyes és József Attila, Polcz Alaine és Babits Mihály, Molnár Ferenc és Kosztolányi Dezső is neki mondják el titkaikat. Majoros néni beleolvas a könyveikbe, a nála hagyott kéziratokba, de elsősorban nem a betűk, hanem az emberek érdeklik. A könyvek és kéziratok szép lassan gyűlnek a padja környékén.
Zolikát sem érdeklik a könyvek, csak a rend meg a rendszer. Ő az örök házmester, a történelem kisinasa, – hol rikkancs, hol segédparkőr, olykor Lenin-fiú, kisnyilas, kisávós vagy személyi követő. Szolgálja, amit éppen kell, és nem akar érteni semmit. Az írók és más művészek, akik a Városmajor környékén éltek, alkottak, szerelmeskedtek vagy haldokoltak, óhatatlanul találkoztak vele is.
Zenés revü? Történelmi utazás? Képes irodalomkönyv és parktörténet? Talán mind egyszerre. A szereplők olykor kimondják, hogy a művészetnek nincs értelme, hiszen a szerelem elmúlik, az emberek nem tanulnak a történelemből, és időről-időre legyilkolják egymást. Az írók pedig többnyire belehalnak az egészbe. Máskor viszont az derül ki, hogy mégis van remény.
Szereplők:
Peremartoni Krisztina
Radnay Csilla
Ladányi Júlia
Szatmári Alíz an.
Pál András
Mohai Tamás
Vizi Dávid
Kovács László an.
Rendező: Horváth János Antal
