TESTTÉRKÉP – NEMZETI TÁNCSZÍNHÁZ

Véleményem:

A kutatási terület a párkapcsolat, a közösségi viszonyok és az egyén saját története ezekben a nagyon is hétköznapi, mégsem általános rámákban, ahol a drámák már mind megtörténtek, ahol nincs semmi, amit más ne élt volna meg, mégis, a történés pillanatában olyan újszerű és felfoghatatlan minden pillanat.
Ez az előadás az életet próbálja megragadni. Az élethez pedig feltétlenül szükséges a test, amit terek – fizikai és érzelmi, kapcsolati és kulturális – vesznek körül. A kérdés az, hogy milyen hatással vannak ránk a terek, a helyek, az emberek. A darab ráadásul születéssel kezdődik, az angyal? földre szállásával, s kísér egészen a halálig.
Hogyan mosódnak össze idők-arcok-dimenziók és mozdulatok?

Hogyan válik az emlékezés a test és a jelen részévé? Hogyan élünk?

Egy emberi útkeresés, ami mindegyikünket érint.
Az emberi lét alapvető dolgaira, felvetéseire és kihívásaira keressük a választ.

A születéstől a halálig és azon belül is az eleve elrendelt utunkra helyezzük a hangsúlyt, amely során különböző emberekkel találkozunk, akikkel talán párkapcsolatot alakítunk ki és később családot alapítunk. Az előadás az emberi lét olyan alapvető dolgaira, felvetéseire és kihívásaira keresi választ, mint a távolság, az emlékezet, a körülöttünk lévő térhez való viszonyulás és az idő múlása. Ennek a keresésének a középpontjában pedig a párkapcsolat, a család és az egyén áll.

Nyilván vannak bizonytalan pillanatok is az életünk során. Az egész egy keresés: nem tudjuk, hogy pontosan merre haladunk, de érezzük, hogy mennünk kell és sejtjük, hogy a vége az elmúlás lesz.

Egyszerre foglalkozunk a távolsággal, a körülöttünk lévő térrel és az ehhez való viszonyulásunkkal, illetve a kommunikációval, a társas érintkezéssel, a párkapcsolattal, a családdal. Melyik pillanatban kezdenek az emberek és helyek összefolyni mögöttünk? Megérkezünk, megalapozzuk, kiépítjük magunk körül az életünket, és eközben újra és újra ugyanazt az utat járjuk be. Az egyénnek önmagához, a fizikai és szellemi külvilághoz és más emberekhez való viszonyát elemezzük.

Előadók: Feledi Project művészei

Díszlet-látvány: Minorics Krisztián, Feledi János

Jelmez: Matisz Gábor, Feledi János

Zene: Montázs

Fénytervező: Hepkó Miklós

Rendezés-koreográfia: Feledi János, Harangozó-díjas