Szerző: Gergely Bea
2021.10.07
Véleményem:
Machiavelli 1513-ban írta világhírű színművét, az olasz reneszánsz legjobb vígjátékát, a Mandragórát. A történet Boccaccio novelláira emlékeztet: egy nagyvilági ifjúnak megtetszik az öregedő és együgyű Nicia mester szép és erényes felesége. Orvosnak adja ki magát, a gyermekáldás után sóvárgó férj bizalmába férkőzik, s ravasz csellel – szinte a férj szeme láttára – elnyeri a hölgy szerelmét. A vígjáték a halódó középkor eszményeiből való kiábrándulást tükrözi, s az új kor embere tesz benne igazságot: elítéli az öregember és a szép ifjú nő nyilván szerelem nélkül, társadalmi kényszerből létrejött házasságát. Machiavelli műve formailag az antik vígjátékhoz kapcsolódik, de szereplői a kor jellegzetes alakjai: a hiszékeny, maradi jogtudós, a Párizst járt világfi, az élősdi kalandor, a hitet jól kamatoztató pap – ezért olyan eleven és érdekes ma is.
Calimacco: Jerger Balázs
Lucretia: Kisfaludy Zsófia
Sostrata: Sáfár Mónika
Ligurio: Kazári András
Fráter: Csuha Lajos
Nicia: Jakab Csaba
Fordító: Pozsgai Zsolt
Rendezőasszisztens: Majláth Dóra
Díszlettervező: Mira János
Jelmeztervező: Papp Janó
Rendező: Kautzky Armand
*
Fergeteges vígjáték, mindenkinek ajánlom, aki felhőtlen szórakozást akar!