DON QUIJOTE – NEMZETI TÁNCSZINHÁZ

Véleményem:

A mai ember, aki a tömegektől eltérő világról és életről álmodik, ruhákat és maszkot visel a mindennapi élet leküzdésére, és igyekszik jobbá tenni a körülötte lévő világot, legalábbis azzal, hogy elítéli annak hanyatlását. De egy magányos ember, sokak számára őrült, akit marginalizáltak. A kortárs Don Quijote olyan ember, aki megtévesztett, csalódott, és egy ironikus és gondtalan álmodozóból tragikus karakterré alakul át.

Sancho Panza a vándorló lovag történetének alapja, ám az előadás a bátorságról szól, hogy az ember küzdjön a csalódás ellen, amellyel szembesül a valóság előtt. Manapság az ember a valóság kegyetlen jövőképén megy keresztül, amelyben nincs hely a képzeletre, a fantáziára, az elvárásokra, és egy létező projekt megvalósítására, amellyel azonosulhat. Az élet szokatlan kompromisszumokat, vereségeket, szomorúságokat kényszerít mindig az emberre, ám egy csipetnyi idealizmussal minden őrült bölcsebb lehet annál, mint amit el tud képzelni, és minden megjelenés ellenére felfedezheti az igazi lényegét. A létezését.

Előadják:
Csuzi Márton, Keresztes Patrik, Takács László

Zene: montázs
Világítás: Hepkó Miklós Látvány és jelmez: Feledi János
Rendezés és koreográfia: Feledi János

Az előadás bemutatója a Nemzeti Táncszínházban, közös programként valósult meg.

Támogatók: Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Nemzeti Táncszínház, Magyar Művészeti Akadémia
Produkciós partner: Pro Progressione, Budapest Táncfesztivál
Az alkotó a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa. Külön köszönet Bendik Mártának.